Gosztonyi Géza

Szociális, Egészségügyi, Lakásügyi és Oktatási Bizottság

Gosztonyi Géza vagyok – hivatalos titulusom szerint „nem képviselő tag” a józsefvárosi Képviselő-testület SZELOB-jában (Szociális Egészségügyi Lakásügyi Oktatási Bizottság).

Ez az elnevezés azt jelenti, hogy bár nem vagyok az önkormányzati testület megválasztott képviselője, de ebben a bizottságban a képviselőkkel azonos jogállású tagként vehetek részt, mint a C8 delegáltja. Az egyesületben 59 tag (valamennyien helyi lakosok) szavazott rám – immáron 3 éve -, pedig aktuálisan már nem is vagyok józsefvárosi lakos (Csobánkán élek). Felteszem, azért kaptam ennyi szavazatot, mert már megszámlálhatatlan órát önkénteskedtem a C8-ban, a józsefvárosi lakosokért, és ezt munkát ők is eredményesnek látták. Igyekszem úgy dolgozni a SZELOB-ban, hogy annak eredménye kézzel fogható legyen.

Józsefvárosban születtem. A Kisfaludy utcában – gyerekként – éltem át az ’56-os forradalmat.

Felnőttként is mindig visszahúzott ide a szívem, hisz egy szociális munkás aligha találhatna érdekesebb, sokszínűbb helyi társadalmat a fővárosban, mint a “nyócker”-ben.

Rendszeresen ide hoztam egyetemi hallgatóimat szakmai terepgyakorlatra. Ebből a munkából egy kis kiadvány is született: “Józsefvárosiak mesélik… (Problémák és megoldások a Józsefvárosban)”.

A Kolóniában zajlott egy igen emlékezetes közösségi projektünk, melynek során az itt lakók társadalmi szükségleteit ismertük meg, és igyekeztünk azokat az önkormányzati döntéshozatali mechanizmusokba becsatornázni. (Ma se sokan tudják, hogy a Magyar Királyi Vas- Acél- és Gépgyárak kulturális és munkásjóléti intézményei 1928-ban messze felülmúlták sok mai, nagy cég hasonló jellemzőit.) Erről szólt az “Egy gyarmat a Józsefvárosban, avagy a MÁVAG Kolónia múltja és jelene” című kiadványunk.

Darók Ildikóék csapatával készült el a “Szociális kézikönyv ROMA családoknak”című, a régi kalendáriumokhoz hasonló funkciójú, hézagpótló munka. Kiadta a Budapesti Szociális Forrásközpont, melynek 20 évig én voltam a vezetője.

Bár egyetemi végzettségeimet tekintve építőmérnökként, szociológusként és szupervízorként is elhelyezkedhetnék, nekem mégse ezek a szakmák, hanem a szociális munka volt szakmai pályafutásom legfontosabb szakasza.

SZELOB tagságom sem minden előzmény nélküli, hisz közvetlenül a rendszerváltás utáni két ciklusban voltam a Fővárosi Önkormányzat Szociális és Lakásügyi Bizottságának szakértő tagja.

Semmilyen pártba, soha nem tartoztam, de 2019-ben újra itt ragadtam a C8 szívet-lelket átmelegítő, lelkes csapatában, melynek közösen megfogalmazott társadalompolitikai elveivel és értékeivel teljes mértékig azonosulni tudok, és bizottsági munkám során igyekszem is azokat képviselni. Pikó Andrást magánemberként is, polgármesterként is imponáló és példamutató embernek tartom. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy Józsefváros egy igazán mintaszerűen „szolidáris város” legyen, amely őrzi múltját és egyedi arculatát, de mégis XXI. századi fővárosi kerület, ahol jó lakni és élni.

Szakmai pályafutásom egészéről azt mondhatom, hogy mindvégig „Isten tenyerén ültem”, mert mindig azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek, és amihez a legjobban értek. Boldog ember, aki ezt mondhatja el magáról.

S mivel már 7 éve nyugdíjas vagyok, ezért a C8 tagjainak is csak ugyanazt tudom mondani (2023 őszén), amit valamennyi barátomnak, ismerősömnek és ügyfelemnek, egész életemben: bármilyen korán és bármilyen későn hívhatnak, megkereshetnek, mert a szívem, a lelkem Józsefvárosé!